2012. november 26., hétfő

A LAN-partik még élnek és virulnak. Sőt!

A svédországi Dreamhack elnevezésű 4 napos fesztiválon 3. helyezést értek el a magyarok Battlefield 3-ban. Gratulálunk nekik!

Az első videojátékokat többen is játszhatták egyszerre. Elég csak a Pongra gondolni, ahol a két pixelcsík csatázott egymással a pontokért – azt a két pixelcsíkot két ember irányította, akik egymás mellett álltak. Barátok voltak, vagy frissen megismerkedett fiatalok a játékteremben. Egymás szemébe nevethettek, káromkodhattak, majd kézfogva elbúcsúzhattak egymástól. Mára ez úgy hangzik, mintha az őskorban történt volna, pedig alig volt ötven éve. Ma már nem kell játéktermekbe menni, hogy az ember másokkal megmérkőzhessen, sőt, plusz kontroller sem kell az otthoni konzolba, hogy többen játszhassanak, elég csak az Internethez csatlakozni, és máris összemérhetjük tudásunkat bárkivel, aki a planétán él.

Ám mielőtt ez megszülethetett volna, az online játék előtt ott voltak az úgynevezett LAN-partik. A LAN föloldása Local Area Network. Ebből már könnyen kikövetkeztethető, hogy a LAN-parti egy olyan esemény, ahol egy kisebb helyi hálózaton keresztül egymáshoz csatlakozó gépeken folyt a küzdelem egymás ellen. Lehetett LAN-ozni az iskolai, egyetemi informatikateremben, összelehetett jönni az ismerősökkel egy éjszakára, amikoris mindenki magával hozta a maga számítógépét, de volt arra is példa, hogy egy nagyobb vállalkozó szervezett LAN-partit, ahol komoly pénzjutalmakért lehetett versenyezni.

Egy egyszerű otthoni LAN-parti.
Mára úgy tűnik, hogy ez a hagyomány kihalóban van. Ez két dolognak köszönhető. Elsősorban az Internet elterjedésének, hiszen értelemszerűen egyszerűbb otthonról másokkal játszani, mint elvinni valahova az asztali gépet, majd onnan megint haza. A másik ok az elsőből következik: ma már rengeteg játékot úgy adnak ki, hogy a program megköveteli, hogy a felhasználó csatlakozzon a világhálóhoz – még akkor is, ha csak egyjátékos módban szeretne játszani –, így a LAN-funkciót egyszerűen nem is írják bele a programba.

Bár azt mondtam, kihalóban vannak a LAN-ok, ám mégsem hajlandóak eltűnni. Hogy miért, erre nem lehet választ adni. Valószínűleg hasonló okból kifolyólag, mint amiért nem váltották le a videojátékok az asztali társasjátékokat sem – egyszerűen szeretjük látni a másikat, miközben játszunk vele.

Ennek ékes bizonyítéka az évente két alkalommal Svédországban, Jönköpingben megrendezett Dreamhack nevű rendezvény, amely 2009-ben be is került a Guinness Rekordok könyvébe, hiszen több mint 200 ezer ember látogatott el rá a Föld minden pontjáról, illetve mert volt alkalom, amikor 13292 számítógép csatlakozott egymáshoz a négy nap alkalmával.


Az eseményen vannak koncertek, fejlesztői előadások, és persze versenyek… (Az ilyen LAN-partikon rendezett versenyekről tudni kell azt, hogy egyszerre több „versenyszámban” is folyik verseny, azaz a LAN nem egy játék köré szerveződik, hanem több tucatra van lehetőség benevezni.)

Magyar csapat is volt kint a Dreamhack-en, a Team Rock Kingston, aki bronzérmes lett Battlefield 3-ban – az orosz Epsilon Razer-től kaptak ki.

A magyarok. Sok sikert legközelebbre is!
Mindezek után szeretném föltenni a kérdést: miért nem tudott erről senki? Jobban mondva az érdekelteken kívül miért nem tudott erről itthon senki? Azt tudjuk, ha kijutunk a Foci VB-re, és föltehetően ha erről írtam volna cikket, nem kellett volna ilyen hosszanmenően ecsetelnem, hogy mi is az a foci, mielőtt tudattam volna csapatunk állását. Miért van az, hogy a videojátékok mint sport – vagy ahogyan sokan hívják: e-sport – egyszerűen nem kerül be a köztudatba – sem itthon, sem külföldön?

A Battlefield 3, amiben harmadik helyezést ért el a Team Rock Kingston.

Ebben a témában szeretném az Extra-Credits videóblog gondolatait tolmácsolni. Megítélésük szerint négy dologra vezethető vissza annak problémája, hogy a videojátékok nem válnak sportként elismertté, elfogadottá.

Az első probléma az, hogy játékok jönnek mennek. Elég csak azt megnézni, miben nyert a magyar csapat. Battlefield 3? Akkor volt 1 és 2 is? Volt bizony, és föltehetőleg a 3 után is jön új, vagy egyszerűen elfelejtik a szériát. Mit jelent ez? Azt, hogy nincs állandóság. A sakk például egy több száz éves játék, amelynek szabályai soha nem változnak. Ha nincs állandóság egy játékban, akkor nem lehet hosszútávon fölépíteni rá egy karriert, mint mondjuk a kosárlabdában, illetve az érdeklődőket is zavarhatja, hogy igen sűrűn kell egy új szabályokkal megismerkednie. A második probléma, amire már fentebb utaltam kicsit az, hogy a játékokhoz jelenleg csupán egy relatíve szűk kör ért. Nincs meg az az illúziója tehát a mindennapi embernek, hogy egy napont talán belőle lesz a következő nagy bajnok. Míg például az online poker, vagy akármelyik másik sport erre lehetőséget ad. Nem lesz persze mindenki Zidane, de mindenkinek meg van rá a lehetősége. Ám a játékok jelenleg nem rendelkeznek ilyen szintű nyitottsággal, emellett pedig az első probléma miatt a szabályok is nehezebben érthetőek. A fociban a labdát be kell rúgni a kapuba, és bár ezzel nincs vége a szabálykönyvnek, de a dolog egyszerűsége lehetőséget ad bárkinek arra, hogy ha csak nézőként is, de hamar megértse, mit lát a pályán, miért kell izgulnia. Ám esetünkben sajnos nincs ilyenről szó, és ez el is vezet a harmadik problémához: a játékokat nem a nézők számára tervezik. A fejlesztőkben föl se merül a kérdés, hogy hogyan tehetnék a játékokat azok számára is élvezhetővé, akik csak nézni szeretnék. Főleg az olyan nézők számára, akik mondjuk életükben először ülnek le egy ilyen versenyt megfigyelni. Nincs meg rá a lehetőségük, hogy gyorsan bekapcsolódjanak az eseménybe, sőt sokszor azoknak is igen nehéz megérteni, hogy éppen mi történik a játékos monitorán, aki történetesen maga is szokott az adott játékkal játszani. A negyedik gond pedig az eberi tényező hiánya. A sportok – és úgy általában a legtöbb emberi tevékenység – nem a játékról szól valójában, hanem az emberről a játékban. Arról az emberről, aki valami nagy kihívás előtt áll, akinek bizonyítania kell, akiről tudjuk, mennyi mindenen ment keresztül, hogy ma este ott lehessen, s a többi. Jelenleg a videojátékok nem tudnak sztárokat fölmutatni, akikre a fiatal generáció, a kezdő példaképként tekinthet föl. Persze egy-két celeb van játékos berkekben is, de az előző pontokban fölsoroltak miatt bizton állítható, hogy a Michael Jordan névre többen fölkapják a fejüket, mint a Kodiak-ra.

Szóval valójában nem is az a legnagyobb kérdés, hogy a LAN-partik eltűnnek-e, hanem hogy egyáltalán a játékok mint verseny, mint sport meg fog-e maradni – bár ez utóbbi nem valószínű, hiszen „kisebb” közösségeket mindig érdekelni fog. Persze nem szabad elfelejteni, hogy relatíve új dolognak számít a videojáték, így sok ideje van még kiforrni, így ennek fényében csak annyit mondhatok, hogy érdekes változásoknak, újdonságoknak néz elébe nem csupán a játékos társadalom, de a világ sportrajongó közönsége is.

Források:
A világ legnagyobb LAN-partija
http://iddqd.blog.hu/2012/11/23/a_vilag_legnagyobb_lan-partija
Dreamhack
http://www.dreamhack.se/
DHW12: Hírfolyam - Bronzérem a Rocknak!
http://www.battlefield.hu/content/2012/11/22/DHW12_Hirfolyam_2._nap
Pro gaming
http://extra-credits.net/episodes/pro-gaming/
LAN-parti
http://hu.wikipedia.org/wiki/LAN-parti
Multiplayer video game
http://en.wikipedia.org/wiki/Multiplayer_video_game

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése